A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet története


Smajda György, hétfő 03 augusztus 2015 - 11:30:05

Régmúlt

A kriminalisztikai vizsgálatok szervezett felhasználása a bűnügyi nyomozásokba hosszú történelmi folyamat eredménye, amelynek állomásai a következők:
  • 1909. január 1-i hatállyal egy 1908-ban megalkotott IM rendelet létrehozta az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalt, amelynek egyik egysége a Bűnügyi Laboratórium volt. A Bűnügyi Laboratóriumban ujjnyom- lábnyom-, í­rás-, lőfegyver-, vérfolt-, textilvizsgálatot, fényképészeti tevékenységet végeztek, szakvéleményeket készí­tettek, de feladata volt a kriminalisztikai gyűjtemények kezelése, fejlesztése is. Daktiloszkópiai gyűjteménye 1915-ben már 6100 nyomatlapból állt.
  • 1945-ben a gyűjtemények megsemmisültek. A háború utáni legfontosabb feladat ezek ismételt összeállí­tása volt.
  • 1950-ben a Bűnügyi Laboratórium a Budapesti Rendőr-főkapitányság szervezetébe tagozódott be, ahol létrehozták a Bűnügyi Technikai és Nyilvántartási Alosztályt. Országos hatáskörrel itt működött a daktiloszkópiai részleg is.
  • 1951-ben BM rendelet í­rta elő véralkohol vizsgálatok elvégzését, melyet az Alosztály országos hatáskörrel látott el. A rendelet egyéb orvos szakértői feladatok ellátását is előí­rta a Laboratórium számára.





1961 - a Bűnügyi Technikai Intézet megalapí­tása

Az Országos Rendőr-főkapitányság alárendeltségében a Bűnügyi Technikai Intézet 1961-ben történt megalapí­tásával kezdődött a modern kriminalisztikai vizsgálatok széleskörű bevezetése hazánkban. Ez az intézet tekinthető a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet jogelődjének. Az intézet első igazgatója Dr. Kertész Imre volt. Az Intézet feladatköre a bűnügyi nyomozás segí­tése érdekében, a tudományos technikai fejlődéssel haladva fokozatosan bővült. A hagyományosan kriminalisztikai területek, mint pl. fegyver, vérfolt, ujj- és lábnyomok vizsgálata, orvos szakértői feladatok után bevezetésre kerültek a fizikai - kémiai vizsgálatok. Korszakváltást jelentett, amikor 1971-ben bevezették a vér alkoholtartalmának nagy szériában történő meghatározására alkalmas gázkromatográfiás módszert és berendezést. A biológiai vizsgálatok szétválása a szerológiai, biokémiai és szövettani területekre újabb mérföldkő volt a bűnüldözés szolgálatában.

A Bűnügyi Technikai Intézetben Dr. Kertész Imre vezetése alatt a szakértők új generációja nevelődött ki. Többen tudományos értekezésüket intézeti kutatóként, szakértői témában készí­tették, mí­g mások szakterületük elméleti és gyakorlati eredményeit publikáltak, vagy szakmai tananyagok formájában adták tovább tudásukat. Sokan az Intézetben kezdték tudományos munkájukat, majd elkerülve más területen országos ismertségre tettek szert, vagy a továbbiakban is igazságügyi szakértőként állták meg helyüket. Kiemelkedő munkássága alapján - a teljesség igénye nélkül - mindenképp emlí­tést érdemel:

  • Dr. Katona Géza, aki a bűnüldözés minden területét segí­tette,
  • Dr. Katona Gézáné Schiller Mária, aki a bűnügyi technika területén alkotó, szervező és irányí­tó szerepkörben egyaránt tevékenykedett,
  • Dr. Leisztner László, aki a természettudományokon alapuló igazságügyi szakértői bizonyí­tás alapjait rakta le,
  • Dr. Kiss Lajos gép- és kézí­rásszakértő,
  • Szántó József, Hámori Vilmosné, Dr. Schuman Béla, Bán Miklós vegyészszakértő,
  • Krebs Sándor, id. Hegyi István fegyverszakértő,
  • Kollok Alajos, Nagy Lajos, Dr. Bakonyi István nyomszakértő,
  • Dr. Harsányi László, Dr. Földes Vilmos, Dr. Major Ágnes, Dr. Kenyeres Imre, Dr. Gerencsér György, Dr. Gábor István orvos szakértő,
  • Dr. Szinák János kinológus szakértő.

Dr. Kertész Imre igazgató 1989-ben bekövetkezett nyugdí­jazása után az intézet vezetését Dr. Finszter Géza megbí­zott igazgatóként látta el.


Az Intézet a rendszerváltás után

1990-ben a Bűnügyi Technikai Intézet elnevezése Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet lett, és a továbbiakban önálló intézetként a Belügyminisztérium háttérintézményeként működött 1994-ig, amikor az ORFK, 2003-tól újra a BM, annak megszűntetésétől (2006) az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szervezetébe tagozódott. Az Intézet 2010-ben újra a BM (ORFK) irányítása alá került, majd 2011 elején (február 1.) - egy nagyszabású szervezeti átalakítás során - Bűnügyi Technikai, illetve Szakértői Főosztályok megszervezésére/létrehozására került sor.

A tudomány fejlődése eredményeként az Orvosszakértői Osztályból 2000-ben különvált a – DNS vizsgálatok alapján személyazonosítást végző – Humángenetikai Szakértői Osztály. Ugyanebben az évben a specializálódás következményeként a Fizikai-Kémiai Szakértői Osztályból kivált a Szerves Kémiai Analitikai Szakértői Osztály, ami a kábítószer szubsztancia meghatározás mellett a gyúlékony anyagok vizsgálatával foglalkozik.

Dr. Lontainé dr. Santora Zsófia 1990‑ben pályázat útján nyerte el a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet főigazgatói tisztét, melyet 2012-ig töltött be. 1972-ben lett a Bűnügyi Technikai Intézet munkatársa. Először szerológusként, később igazságügyi szerológus szakértőként, majd 1984 és 1990 között az Orvosszakértői Alosztály vezetőjeként dolgozott. 1983‑ban a „biológiai tudományok kandidátusa” minősítést szerzett a „Poliform tulajdonságok vérfoltokban” című disszertációjának sikeres védésével. Tudományos tevékenységét számtalan közlemény, előadás jelzi. Tagja a Magyar Igazságügyi Orvosi, a Magyar Antropológiai és a Magyar Rendészettudományi Társaságoknak, a Bűnügyi Szakértői Intézetek Európai Hálózatának (ENFSI) és a Belügyi Tudományos Tanácsnak. Munkája elismeréseként 2004-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével, 2011-ben a Köz Szolgálatáért Érdemjel arany fokozatával tüntették ki.

Az Intézet igazgatója 2012 januárjától Dr. Nagy Gábor, aki korábban a Szerves Kémiai Analitikai Osztály vezetőjeként hazánk modern és világszínvonalú kábítószer-vizsgáló laboratórium hálózatának megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket.